Csillagsors

Összes megtekintés: 32 

A Nap vörös homályba tűnik el,
s az égen gyűlnek körbe csillagok,
megannyi távol, egy nagyon közel,
akár egy tűzmadár, ahogy lobog.

Esthajnalcsillag az, mi ott kigyúlt,
a fénye oly sziporkázón ragyog,
jövőnket fényli, s mégis benne múlt,
ahogy szerelmünk féltve ácsorog.

Mi kéz a kézben lassan andalogtunk,
és néztük egyre azt a csillagot,
még akkor titkon arról álmodoztunk,
hogy ott a sorsunk végleg egybeforrt.

De hát az élet íme, mást hozott,
már nem követjük azt a csillagot.

“Csillagsors” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!