Amikor

Összes megtekintés: 52 

Amikor sziromnyelvüket
nyújtogatják a virágok,
mint egy gúnyolódó ifjú,
kiből a harag szivárog,

mellkasukat kidüllesztő
bokrok, fák nekifeszülnek
a szélnek, mámoros dactól
szinte már megrészegülnek.

Cseresznyevirág illatoz,
zsongva száll, és keserédes
aromájával átitat,
míg körbe leng terebélyes

felhőjével, feledteti
az áporodottság szagát,
s a rám rontó rossz érzések
mindenféle árnyalatát.

2021.04.06.

“Amikor” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Ezért is várjuk annyira évről évre a tavaszt, hisz
    “felhőjével, feledteti……”
    Szeretett gratulálok versedhez: Klári
    🌷🌷

  2. “felhőjével, feledteti
    az áporodottság szagát,
    s a rám rontó rossz érzések
    mindenféle árnyalatát.”

    Igen, a megújúlt természet feledtetni tudja a nehézségeket, a rosszat.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!