Híres volt…

Híres volt hamvas szépségéről,
rendkívül bájos volt mosolya,
kényesen nyújtózva flörtölt,
szemein látszott, – már unta.

Csak eggyel tett kivételt,
csillagfényes éjszakán fogadta,
elbűvölte lángoló tekintete,
féltve őrzött kincsét neki adta.

Hódolói már nem állnak sorban,
kegyeit senki sem kereste,
csillagok fénye is hunyorgó,
megrontója gúnyosan nevette.

A felkínált pénz sokat nyomott,
fogadásból lett lángszemű lovag,
hamvas szépség átkozódott,
vicsorogva szórt szitkokat.

Hamvassága eltűnt a nyárral,
őszi szél kócolta fakó haját,
köpenye jótékonyan takarta,
gömbölyödő pocakját.

Egy holdvilágos éjszakán,
szépséges jégvirágok nyíltak,
egyedül volt nagy kínjával,
– útra kélt a csillagokkal.

“Híres volt…” bejegyzéshez 22 hozzászólás

  1. Hmm… érdekes az eszmefuttatásod és nagyon életszagú…
    Jó lett és kár lett volna nem olvasnom.
    Szívből gratulálok!
    Üdvözöllek – Feri

Szólj hozzá!