Van úgy…

Összes megtekintés: 74 

Van úgy, hogy azt érzed
majd csak lesz valahogy,
míg magadat emészted,
az időd meg egyre fogy.

Van úgy, hogy nincs kedved
most semmihez napokig,
a terhedet cipeled
pincétől a plafonig.

Van úgy, hogy elmennél
világgá messzire,
úgy, mintha nem lennél
senkinek senkije.

Van úgy, hogy elbújnál
a legkisebb zugokban,
másra sem gondolnál,
csak hagyjanak nyugodtan.

Van úgy, hogy kínodban
csak zokognál naphosszat,
szíved a torkodban
fent dobogna nagyokat.

Van úgy, hogy azt érzed
már elmúlt a rossz napod,
tudod, hogy túlélted,
és szebb lesz a holnapod!

2021.03.31.

“Van úgy…” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves József! Látod, én, mi eljöttünk messzire,
    de itt is utolérte az embert a kilátástalanság.

    Jól megírt versed tetszéssel olvastam.

    Mária

Szólj hozzá!