Ha végeztünk

Összes megtekintés: 80 

Ha végeztünk

Tudomásul vesszük, hogy rombolunk.
Elfogadjuk, mint elkerülhetetlent.
Azt hisszük, valaha minden más volt,
és közben még mélyebbre nyomjuk az ásót.
Temetés, nem több ez, befejezetlen üzlet.
A múlt, jelen után a jövőt is eladjuk,
míg lobogtatjuk álmainkat,
mondván, nem ilyen életet akartunk.
Csak a pillanat éltet, az önzés,
s mert az evolúció csúcsa vár ránk,
nem lehet kérdéses bolygónk sorsa.
Vajon ki kérdezné, fizetjük-e a számlánk.
Rohanás, hajsza szabdalják napjaink.
Érzéketlen érzékek tompítják élét.
Mérge vagyunk a mindennapoknak….
műanyag tengerre bámul a kék ég.
Elégetünk mindent, mi éghető.
Elraboljuk a föld minden kincsét.
Az itt, a most az, ami számít,
pedig tudjuk, látjuk a végét.

A végtelent kutatjuk, bár mindenünk véges.
Vágyunk egy tiszta, érintetlen világ.
Azt nem rontaná meg az ember?
Ha mégis, onnan is mennénk tovább?

“Ha végeztünk” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!