Szójáték

Összes megtekintés: 54 

Szójáték

b-oldogan száguldunk mi a tarka réten,
a-rra, ahol nefelejts virít már szépen,
r-emegve ölelem át karcsú derekad,
k-eresem kezed, amely mindig megnyugtat,
a-ngyal vagy Te, akit régen várt a szívem./Zsuzsa

t-avasszal újraéled, és vibrál minden,
a-merre nézel, parkban, kertben is színes
v-irágok illata száll, méhek dönögnek,
a-lvó állatok ébredeznek, loholnak,
s-elymesen puha füvön ugrabugrálnak,
z-ivataros reggelen félnek, bujkálnak./Zsuzsa

r-ólad zeng a dalom, hozzád igazodom,
e-l nem hagylak soha, nem leszek ostoba,
m-ert nélküled élnem nem lehet, jól tudom,
é-rzem, hogy te is velem járnál, ez csoda,
l-ehetünk tán együtt örökké boldogok./Rita

b-aktat az idő életünk országútján,
é-szre sem vesszük és elszállnak az évek.
k-apaszkodunk az emlékek vaskos rúdján,
e-ltűnt ifjúságunk képei mesélnek./Marika

n-ézd, a napsugár már köszönti a hajnalt,
a-ranyló fénybe borítja a dombokat,
p-uha csókokat küld a mosolygós tavasz,
s-elyemfüvön szaladoznak az őzborjak,
u-dvaromon fecskék sárból fészket raknak,
g-ólyák telepszenek a villanyoszlopra,
á-lmomban hallom, a dudorászó tavaszt,
r-ózsafáimon rügyek fakadnak sorra./Éva

c-sikó sétál a réten, zöld füvet legel,
s-árga pej színű, homlokán fehér hóka,
i-gazán szép kis állat, családi kedvenc,
l-ett féltékenység, a gazdának meg gondja,
l-ihegett, mekegett, mérgében a kecske,
a– szarvával kicsi libákat döfködte,
g-őgös gúnár sziszegve jól megcsipkedte./Katinkakata

b-ocsáss meg nekem, hogy a kedvem rossz olykor,
á-lmomban még téged látlak, bárhol járjak,
n-em is találom a helyem ébredéskor,
t-ehozzád bújnék, vágynék, hogy rád találjak./Rita

c-ifra gavallér mondott nekem szépet
s-ajnos nem tudom, hogy mi történt velem,
ó-cska trükkel csupán egy csókom kérte,
k-özben, amíg lassan adtam, este lett./Éva

ö-römöm messze szállt a zord sötét éjben,
r-ideg sivár a lét, nélküled sivatag,
ö-rökké hallom hangod a néma csendben,
m-ikor elmentél, lehullt egy fényes csillag./Magdi

t-avasszal zöldbe borul a fáknak lombja,
u-tolsó leheletét fújja már a tél
l-ágy szellő halkan fuvolázva dúdolja,
i-tt van a tavasz, illatát hozza a szél.
p-ihe – puha fészekbe, madár tojást rak,
á-lmosan ébrednek az alvó almafák,
n-émán várják, hogy érjék a napsugarak./Magdi

 

“Szójáték” bejegyzéshez 5 hozzászólás

Szólj hozzá!