Egy éjszaka alatt változott meg minden.
Az idő lelassult,
A szívverésem felgyorsult.
Aki három órája még itt volt,
Az többé már nincsen.
Üvöltve sajdul bennem a fájdalom.
Újabb nap eltelik.
Inkább csak vánszorog.
Súlyos, nehéz lábukat cipelik a percek,
most már semmi sem ugyanaz nélküled.
Az ember úgy születik:
bele van kódolva a halál.
A nappalok és éjszakák is azt üzenik:
egyszer minden elmúlik.
Mégsem foghatom fel,
miért kellett megtörténnie,
és miért pont velünk.
Miért annak kell elmennie,
aki az életet adta nekünk.
Többször nem kérdezed meg:
Hogy aludtál?
Ízlett az ebéd?
Mikor érsz haza?
Többé nem aggódik
senki úgy értem,
ahogy nem tud más,
csak egy Anya.
Kedves Mária! Köszönöm!
Igen: “Az ember úgy születik:
bele van kódolva a halál.” Mégis nehéz elfogadni,
mikor szerettünket veszítjük el. Nagyon szomorú,
mégis szépen fogalmazott versednél együttérző
gondolataim hagyom.
Szeretettel: Mária