Egy éjszaka

Egy éjszaka alatt változott meg minden.

Az idő lelassult,
A szívverésem felgyorsult.
Aki három órája még itt volt,
Az többé már nincsen.
Üvöltve sajdul bennem a fájdalom.

Újabb nap eltelik.
Inkább csak vánszorog.
Súlyos, nehéz lábukat cipelik a percek,
most már semmi sem ugyanaz nélküled.

Az ember úgy születik:
bele van kódolva a halál.
A nappalok és éjszakák is azt üzenik:
egyszer minden elmúlik.

Mégsem foghatom fel,
miért kellett megtörténnie,
és miért pont velünk.
Miért annak kell elmennie,
aki az életet adta nekünk.

Többször nem kérdezed meg:
Hogy aludtál?
Ízlett az ebéd?
Mikor érsz haza?

Többé nem aggódik
senki úgy értem,
ahogy nem tud más,
csak egy Anya.

“Egy éjszaka” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Igen: “Az ember úgy születik:
    bele van kódolva a halál.” Mégis nehéz elfogadni,
    mikor szerettünket veszítjük el. Nagyon szomorú,
    mégis szépen fogalmazott versednél együttérző
    gondolataim hagyom.
    Szeretettel: Mária

Szólj hozzá!