Szívtelenül, álmok nélkül
Egy téli este a Szívem így szólt hozzám:
“Hadd pihenjek egy kicsit,
Csak egy fél napot kérek!
Szakadatlanul végigdolgoztam
Eddig ötvennégy évet…”
“Állj meg nyugodtan pihenj meg,
Addig én is szendergek,
Az éjszaka sötét habjai majd
Meglásd, élvezettel elnyelnek.”
A Szívem megállt, elernyedt,
Én is egészen mélyre zuhantam…
Álmok röppentek fel lila homályból
Pukkantották szét buborék-nyugalmam.
Körbe jártak, üveges szememet taposták,
Hideg, lakatlan mellkasomat lesték,
S mielőtt még mélyebbre esnék
Siket füleimbe ezt dalolták:
“Elvágyunk, engedj el – kérünk téged
Életed már úgyis ezerfelé törött….”
És bolyhos fonalaik a fejem fölött
A bíbor végtelenben összeértek…
Zúgnak a harangok, s a dallamok
Fagyott ereimben mind elégnek…
Bronz-dúrok kottagyolcsába csavarva
Elhagyottan felsír egy szomorú lélek…
Bordáim alatt a Semmi ténfereg,
Ott csak a szótlan üresség lakik,
Fehér kezéből hideg jég pereg,
Kék zsolozsmát dünnyögnek valakik…
Elgyötört lelkemre ezüst köd ül,
Szívem, álmom már nincsen…
Szeráfok láng-szárnyai mögül
Szelíden megszólít az Isten:
“Ha keresel, most még itt vagyok,
Hisz’ a jelen csak apró pillanat:
Az idő tüzén ellobbanó múlt,
‘mit a jövő könnyelműen visszaad.”
Keblembe pattan a rügyező pillanat:
Újra rám néz a rézszemű virradat.
Piros vérét felissza az égi kék,
Egyre hullanak a meleg fénypihék…
Nap jöhet napra, vérem árama a régi;
S szürke agyamat beszitálja egy
Hátrahagyott igaz-szavú bölcselet:
Szív, álmok és Isten nélkül élni,
És meghalni sem lehet!
’21. március 24.
Kedves Kitti!
Köszönöm a mindenre kiterjedő elemzésedet, és a mélyenszántó, igaz gondolataidat.
Kezeidet csókolom:
😉riston🌞🌷🌹🌻🌼🌺
Kedves Oriston! Versedben különös ellentétpárokat találtam, amik kiválóan festik alá a mondanivalót. Mélység, magasság, élet és halál, fény és világosság, fagy és melegség, jelen, múlt, jövő… Az élet végét fiktív halállal átfestő szavak alól kibukkan a bizonytalanságból a biztonság felé haladás, a hit, a szeretet és vágyak kölcsönhatásának fontossága, felismerése és ezek valóságos megélése visz a nyugvópontra a vers csúcspontjáról. Szubjektumod kitárása ez a vers, ami valóban meg van töltve hittel, szeretettel és álmokkal. Gratulálok!
Köszönöm Zsófi, hogy itt jártál, és véleményedet is köszönet illeti!
Kezedet csókolom:
😉riston💐🌷🌹 🌞
Példdát támasztottál, hogy így nem érdemes élni: ” Szívtelenül, álmok nélkül”
Az út végén pedig két sorban arról írsz, hogy miért érdemes élni.
” Szív, álmok és Isten nélkül élni
És meghalni sem lehet.”
A gyötrődés pedig a próbatétel, ettől lett erős a vers a végén.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
Kedves Titanilla!
Üdvözöllek nálam.
Nagyon boldog vagyok, hogy versem elnyerte tetszésedet.
Ajánlom a többi írásomat is sok szeretettel.
Kezeidet csókolja:
😷riston🌾💐
Kedves Marika, örülök látogatásodnak.
Annak, hogy tetszett még nagyobb örömmel tölti el szívemet!
Kezeidet csókolom:
😷riston🌹🌻🌼
Kedves Rita!
Igyekeztem egy örök igazságot egy másik szemszögből megvilágítani.
Örülök annak, hogy ez sikerült érthetően és ahogy Te írtad szépen.
Kezeidet csókolom
😷riston🌻🥀🌹🌷💐
Csodálatos vers lett, szívből gratulálok !
Nagyon szép sorok! Gratulálok!
Szeretettel: Marika
“Szív, álmok és Isten nélkül élni,
És meghalni sem lehet!”
Szép üzenete van a versednek.
Szeretettel: Rita💐