Ember vagyok esendő és gyáva!
Istent keresve zsigereimben
szörnyű a vétkem. Porig alázva
jajong a lélek, s dimerenziótlan itt benn.
Ember vagyok bűnökkel terhelten,
bár ártatlannak jöttem a világra.
Szennyben, mocsokban lelket neveltem
kerestem jó utam, mindeddig hiába.
Ember voltam a könyörtelenségében
Farkasok farkasa, ördög ivadéka.
Gyűlöltem, szerettem, öltem, megbékéltem.
Szétszórva a sorsom, börtöne torz éra…
Embernek maradni az embertelenségben,
önnön istenséggel örökös nagy harcban.
Ha botlok mindig, és térdre rogynék éppen,
Isten Te adj hitet, hogy soha fel ne adjam!
Kedves Barna, minden korra igaz szavak.Rzsike.
Barna , gratulálok…remek alkotás
Szeretettel Ilona
Sajnos így botladozunk sokan.
‘”Embernek maradni az embertelenségben,
önnön istenséggel örökös nagy harcban.
Ha botlok mindig, és térdre rogynék éppen,
Isten Te adj hitet, hogy soha fel ne adjam!”
Gratulálok Rzsike
Tetszik…
“Ha botlok mindig, és térdre rogynék éppen,
Isten Te adj hitet, hogy soha fel ne adjam!”
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita💐