A Föld napja
Földünk azóta sír, hogy lejöttünk
A fákról, s talpunkat odaverjük
Ahol virág nyílik, harmatos a fű,
S ami szép volt, dúlja durva kezünk,
Ahogy múlnak az évek igyekszünk
Tanulni tőle, de nem bírja az eszünk,
Nem elég, hogy örökké veszekszünk,
Természetünkön sok sebet ejtünk.
Hiába a sok technika, tudás és betű,
Butaságunk annyi, mint marhán a tetű,
Pedig neki köszönhető, hogy élünk,
Gyönyörködhetünk és szerethetünk,
Óvd, hogy unokákkal lelkendezzünk.
2021.04.21.
„Butaságunk annyi, mint marhán a tetű,”
Milyen igaz!
Kedves Ervin! Gratulálok remek természetet féltő, óvó versedhez.
Igen, óvnunk kellene, jobban, odafigyelve.
Mária
„Pedig neki köszönhető, hogy élünk,
Gyönyörködhetünk és szerethetünk,
Óvd, hogy unokákkal lelkendezzünk.”
Szeretettel: Rita💐