…no-sztalgia (szatír-ikus)

Összes megtekintés: 42 

Kopott betontenger, forró az aszfalt,
fel sem tűnik másnak, nincs út útközben,
a sarki kocsma senkit sem marasztalt,
hisz naponta új légy volt a sörökben.
Minden volt a világ másik felének,
itt fröccsszagú volt, másnapos az ének,
kaptál időt, ha a régi elszakadt,
néhány pofontól az állad feldagadt,
a Trabant kicsiny volt, néha viharvert,
és kimosattad a bolyhos pulóvert.

Éjjel a gangon csendben kellett járnod,
másnak viskója volt a Balatonnál,
sorok hosszú végét meg kellett várnod,
menten lehurrogtak ha panaszkodtál.
Nyugat volt az élet nagy tévedése,
rászolgált egy alapos jégverésre.
Ingyen járt minden seggbe a tetanusz,
arra felétek néha járt csak a busz,
csak szemét jutott bárhány mélyedésbe,
szép műfenyő illett a díszedénybe.

Mások álltak mert az sem állt jogodban,
a vagyonod egy szétszakadt esernyő,
tengődni lehet ütötten, kopottan,
és létrával ment keresztbe az erdő.
Az utolsó járat már nem haza visz,
betonjárdán még olcsó a lábtenisz,
a szomszédod mással jár anyajegyben,
ami itt szar, azt nem kell tönkretennem,
mert együtt hízunk a rozsdás vasággyal,
mi összenőttünk mögöttünk az árnnyal.

“…no-sztalgia (szatír-ikus)” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!