Mikor apám hazatér a munkából,
Megszabadulva minden piszkos ruhától,
Fütyörész, közben felkapja köntösét.
S anyám fülébe fűzi szerelmes énekét.
Majd ágyam szélére ül. Mesél nekem.
Szivárvány görbül a csendes tengeren.
Hajónk útra kész, vár sok kaland.
Apám kezében megszólal a fa lant.
Találkozunk jószívű kalózokkal .
Tisztelettel és becsülettel adózókkal.
Hercegnőt mentünk vár tornyából,
Vagy embert égő ház kormától.
A rút banyát lapátra tesszük,
Az édességet mit kapunk érte mind megesszük.
Harca kelünk sárkányokkal.
Küzdünk méretbeli hátrányokkal.
Hallgatom minden este apám meséjét,
Hogy töri le a fantázia veszélyét.
Lehunyom a szemem, úgy hallgatom.
S hajónk kabinjában mélyen alszom.
Szia Balázs!
Imádom amit írtál. Te abban a világban élsz amiben én is élek, éltem. Olyan harcos vagy amilyen én vagyok, voltam.
Tudod nem mutatom, de néha (úgy általában véve, de nem csak én, mindenki) aggódom. Reggel amikor felébredtem a világ olyan volt mint régen. Ez mondjuk nem feltétlenül igaz, mert amilyen valójában, nehéz volt elfogadnom és letettem. Aztán ahogyan mondom az úgy igaz. Napközben megváltozott. Aztán megint csak felvettem. Nem kényszerített senki. Valaki azt mondta ha nem teszem, akkor sincsenek gondok. Mert velünk együtt megszűnnek.
Nem megijedtem hanem elkeseredtem. Akkor most mi lesz? Hogyan tovább?
Nem féltem, hanem nem akartam már feltétlenül semmit, sőt úgy általában véve még annyit sem. Szerintem, te érted amit írok vagy esetleg mondani kívánok.
A világgal harcban éltem. Űztem mint a vadász a vadat. Aztán valaki szerintem jól megrangatott és most már nem vadászok. Rájöttem, hogy amire rájöttem, én azt már korábban is tudtam. De vajon mi lehetett az?
Szerintem a szerelem. Rájöttem, hogy a gonosz mitől gonosz. Megmondom neked őszintén, hogy ilyen nincs is, de van akkor amikor csalódás ér, vagy szeretet hiánya. Először nem fogod fel mit teszel amikor elkezdesz gondolkodni erről. Aztán mire megérted a gonosz természetét, rájössz, hogy te is panaszkodnál, ha nem értenek meg. Kívülállónak tartanád ereznéd magad.
Legszívesebben törnél, zuznál és mindent egybe lapatolnál.
Gondolj csak bele, de valójában tényleg egy pillanatra mert annyi idő alatt olyan sokkot kapsz, hogy lehet, hogy felmondod a munkahelyed (ne,hogy fel mondj!).
Mit tennél például te Isten helyében aki teremtette ezt a világot és minden elképzelhető létező, az Ő, gyermeke. Mit tennél akkor amikor látod, hogy a gyermekeid nem értik meg egymást és újra és újra ölik egymást. Mit tennél amikor látod, hogy testvér, testvér ellen fordult. (?) Vajon mit tennél amivel tenni többet már nem lehet? Bálnák Jolly Jokernek? Én már megtettem. Amikor kellett kör dáma voltam. Amikor kellett jubi. Amikor kellett király. Voltam már minden és a minden is kevés volt. Mit tennél Ilyenkor. Egy pillanatra. Tovább, ne maradj ennél a gondolatnál, mert olyan mint a legypapír. Nehéz tovább repülni tőle. Tehát, mi a végeredmény? Mi a megoldás? Rajtam csak egy segített. Szerelmesnek lenni a világba. Szeretni mindenkit. Nincsen kivétel. Apaként gondoskodni mindenről. Nem mondom neked, hogy kifizetődő. Legalábbis pénzben majdnem biztosan nem. De másban talán, de csak talán és még senki sem bíztos semmiben, talán lehet, hogy a végére azt mondod majd, hogy megérte.
“Lehunyom a szemem, úgy hallgatom.
S hajónk kabinjában mélyen alszom.”
Szeretettel: Rita💐