zavaros vizek

egyre nehezebb könnyűnek lenni
fölöttem zavaros vizek járnak
keresztem vonszol de le fog tenni
sóhajjal dőlők egy sziklaágynak
sóhajok varrják a felleg sebét
húsát napsugár dárda szúrt át
s könnyektől ázik az őszi rét
elhagyta az Isten régi mosolyát

“zavaros vizek” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Minden visszájára fordult ami eddig szép volt. A valóságban is ezt érezni. Reménykedjünk.
    Szeretettel gratulálok, Zsófia.

Szólj hozzá!