Könnyek köz táncolok

Emlékeim hidján makacsul ücsörögsz,

hol közelebbre, hol meg távolabbra visz a fény,

itt suttogsz az éjszakámban, fülembe hallom hangodat,

fáradt reggeleken alszik az álmom, kibontanám

csendben csendedet, eltűnsz nem engeded,

fél álmomban félig élek, mit ér már nekem

ez a suttogó élet, szavakkal üzenek,

tűz felhőkön parázsló szavaim semmibe vesznek,

semmi életben, érted kiálltok, bércek közé szorul a szó

sodródok az élőkkel, mert az elmentek szótlanok,

életük minden mozzanatát ránk hagyták,

az emlékek hídján itt hagyott rozsdás lakatok

köztetek kutatok, keresek egy kulcsot

élők és holtak között, életem már nem kell féltenem,

életért már nem kiálltok, szavak közt bóklászok,

fekete betűim fényben ragyogjatok, az élet szép

hát hívjatok, esőben könnyek közt táncolok.

Kondoros 2021 április 25 Oláh Péterné Jantyik Erzsébet

“Könnyek köz táncolok” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. A fájdalom remek verseket tud előhívni. Lám, mennyire átérezhető versedben a gyász, a fájás és a magány. Ölellek szeretettel Erzsike.🌺😘

  2. Hát Kedves Erzsike… ragyogó vers.. imádom ezt a stílust, ahogy több mondaton keresztül fűzöd a mondanivalót, és ott csap le a hangsúly és rím ahol kell.
    Gratulálok nagyon tetszett.
    Szeretettel Ilona

  3. “fekete betűim fényben ragyogjatok, az élet szép
    hát hívjatok, esőben könnyek közt táncolok.”

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!