Majális

A mosoly narancssárga,
nemzeti tolvajok színe,
országot ölel a határ,
de belül nincs semmije.
Ellopva föld, és a gyár,
nincs hely a nagy tó körül,
a kín adóforintja
alapítványba repül.
Neked marad a munka,
bérből a minimális,
közmunkabér, ha más nem,
munka nélkül majális.
Ez a demokrácia
kétharmados gyümölcse,
e balga, bolond népnek,
mikor lesz végre bölcse?!
Kinek a sors, az élet
számít mindenekelőtt,
nem stadion, s a vadász,
ki hívő, de kéjjel ölt.
Vak az igazság, sánta,
a szó hűségét vedli,
száll a helikopter ott,
itt a kenyér még keddi.
Pedig a májusfa áll,
árnyéka szombatra ül,
és eltűnődsz a versen,
híve rendületlenül!
Haza! Mennyi gaz fiad
tépi, lopja testedet,
és a kapzsi mohó vágy
jövőt, reményt eltemet.

“Majális” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!