KÖZEL JÁRSZ

Közel jársz

Ezer éven át kísértél, ott voltál a legelején.
Ezer éven át reméltél, hogy ott leszel a legvégén.
Tükröm voltál az évek során, mi nem ítélt csak szeretett.
Tükröm voltál az élet útján, mit feszítettem, de el nem repedt.
Feneketlen kút voltam, te mégis alámerültél.
Feneketlen kút voltam, te mégis vizet mertél.

Száz arcom mindig takart, megtévesztett bárkit.
Száz arcom mindig takart, te mégis láttad az igazit.
Gondom a tiéd is volt, bánatom benned is szólt,
fájdalmam átkarolt téged is, végzetem lett megírva neked is.

Valahol egymást mégis szemelől tévesztettük.
Démonaink árnyjátékát követve, azt igaznak véltük.
Ezután szellemvárosokban bolyongtunk, lépésről
lépésre tapogatva, múló foszlányok után kiáltva jártunk.
Időtlennek tűnt, de ami kézzel nem fogható, az a miénk,
ami el nem pusztítható, az sodort ismerős illatot felénk.
Érzem már, hogy ismét közel jársz!
Érzed már, hogy ismét közel járok?

“KÖZEL JÁRSZ” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!