LÉLEKVÁNDOR

Összes megtekintés: 276 

LÉLEKVÁNDOR

Egy másik világból, messziről jöttem,
nem tudom hányszor már, hogy megérkeztem.
Mindig elsőnek köszöntött egy hazugság,
bár még csak álmom lenne a bizonyosság.
Álmom, egy korábbi, előző létről,
álmom, egy távoli, keskeny résről.
Ez az a pillanat, amikor épp látok,
milyen kár, hogy szavakat formálni nem tudok még.
Ez az a pillanat, amikor épp emlékszem,
mekkora ár, hogy elfelejtem, nincsen vég.
Létezésem illúziókra hasad szét,
súlyosan csattannak már a homokszemek.
Belém mart az idő, szaggat a kampóvég,
suttogják, amerre akarok, arra megyek.

Láttam a porban a lábnyomomat,
láttam a víztükörben az arcmásomat.
Láttam színes pompát, égi halál tusát,
megéltem fényt hozó lények pusztulását.
Megéltem, hogy megértettem, ez én vagyok!

Tomboltam, mint rettegett formáló erő,
tomboltam, mint ha magam lennék az eredő.
Harcoltam, hogy az igazam el ne roppanjon,
harcoltam, hogy átkozott hitem el ne hagyjon.
Sorvadnék, súlyosabbak a léptek, mint valaha,
vágyom, szabad erkölcsök ostromát verni vissza!
Látom ismét a rést, az origót, egyre csak hívna,
látom, ahogy sorsom önmagába fordul vissza.

Szólj hozzá!