Hervadó szépség

Összes megtekintés: 48 

H ervadásba fordul a természet ősz fürtös feje
E lröppenő időben szépségei haloványra fakulnak
R évedező szellő zörgő faleveleket sodor tova
V isszaemlékezünk boldogabb, vígabb napokra
A jándék volt a tavasszal kifeslő virágok üdesége
D erűs szívvel-kedvvel mégsem tudtuk megbecsülni
Ó vó kézzel mégsem őriztük kék bolygónk törékeny

SZ épségét, mely múlandóbb, mint sejteni véltük
É rtékes kincseit mohón feláldoztuk önzésünk
P illanatnyi óhajának, csömör gödrében fulladozunk
S óhajtásunk magányos keringőt lejt a futó évekkel
É letünk oly rövid, egyik lehelettől a másikig tart
G yönyörködjünk ezernyi csodájában, míg tehetjük!

“Hervadó szépség” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!