Változna…

Változnak…

Változnak az idők és magunk is,
aminek örültünk, az hiányzik,
emlékét keressük a jónak,
bíz’ a rosszat bedobnánk a tóba,

Úsznak az évek, mint vízben halak,
megradni oly nehéz, vannak gátak,
félelmet nem rejtjük véka alá,
ha tagadod, bennünk él tovább.

A szerelem virágzó rózsafa
a két ifjú, egymásért odavan,
az idő nehezíti útjukat,
a bizalom könnyíti gondjukat.

Szeretni se lehet már egyformán,
ahány fehérnép, annyi pajkosság,
lágyan öleled, vagy bizony vadul,
a szenvedély később mindig lanyhul.

Jobb esetben marad a szeretet,
mely nem hanyagolva felemel,
aztán gyengédséggel, kedves szóval
elhalmoz titeket minden jóval.