A tavaszi hasonlóságok…
A tavaszi hasonlóságok bennünk élnek,
enyhülnek a napok, emberek nem félnek,
fagyos szelek minket most már elkerülnek,
a magányos szívek lassan felderülnek.
Megérkeznek a fények, boldogok a lények,
bimbók duzzadnak az ágon, ezek tények,
az érzelmeink is ébrednek, gyorsul az élet,
talán egymásra néz és mosolyog két lélek.
Új életnek áradása rezgőn fut bennünk,
tudtuk, nekünk érkezéskor ott kell lennünk,
a bimbók pattanása, szívünk áradása,
szirmok bomlása, Isten ünnepi áldása.
Dús virágfüzérek díszítik a tájat,
szédítő illataik messze földet bejárnak,
úgy vonzzák a zümmögő, mézelő bogarakat,
mint csókra éhes párokat egymás karjaiba.
Tombol a tavaszi nász, illatok orgiája,
erdő, mező összes virága, orgonája,
színe, szépsége van e báli forgatagnak,
lehetőséget hozott a boldogságnak.