Mit tennél…

Mit tennél…

Mit tennél, ha volt szerelmed
éppen szemközt jönne veled,
most reá néznél örömmel,
vagy elfordítanád fejed?

Emlékek rád zúdulnának,
szemeid most ragyognának,
mondanod kell-e valamit,
vagy a fájdalmad elnémít?

Vártad-e már ezt a percet,
jobb lett volna elfeledned,
ünnep jött feléd általa,
ugranál most a nyakába?

Kérdeznél szépen valamit,
sírnál, kellene titkolni,
bocsánatot kérnél térden,
mint a kedvest, kapnád ölbe?

Elfogadást várnál tőle,
puszilgatnád agyba-főbe,
jó lenne tán ott folytatni,
hol fájón kellett búcsúzni?

Fontos volna szólni kérve,
udvarolnál érte híven,
nem szólna a szád, csak néznéd,
„még egy esélyt” – szívből kérnéd?