Kiegyezés

Összes megtekintés: 8 

Kiegyezés

A kezéből földre ejtett,
miután jól megforgatott,
azt gondolva, hogy nekem már,
nem fontos és nem is számít;
megőrizni a szívemben,
azért is a szebb holnapot,
ameddig tán, leteperem
a révület katonáit.

Elfogadva az életem,
összes titkát és rejtélyét,
mint akinek nincs szüksége,
az elválasztó falakra;
letörölve homlokomról,
a magányom verejtékét,
a túl hosszúra sikerült,
öleléséből kiszakadva.

Nem számolva, le a csontig,
és a lélekig, hány fagy mart,
úgy élve csak bujdokolva,
hol éberen, hol halottan;
azt gondolva, nem követek
el már több bűnt, és több nagy bajt,
ami közben úgy szédültem,
és össze úgy zavarodtam.

Azt nézve csak, hogy mi bánt, és
azt nézve csak, mi sért jobban,
hogy ki az, aki rólam, már
végérvényesen lemondott;
nem értve hogy el a jövőt,
mért felejtettem és el, miért dobtam,
hogy biztosra miért vettem,
minden leendő összeomlott.

Mint akit a félelmei,
saját kényszeréből fogtak,
fecsérelve csak rájuk, a
fogyó és a drága időm;
nem is nézve, körülöttem,
meg és el, hogy sokasodtak
a bajok, üvöltve bennem
fel, szinte megsüketítőn.

Azt gondolva, hogy nem illet
engem a jó, semmi joggal,
nem tudva, hogy mi fontosabb,
a szükséges, vagy amit kívánok;
úgy folytatva a holnapom,
a tegnapi mozdulatokkal,
nem tudva hogy mi értelme,
hogyha megint nekivágok.

A szememből nem olvasva
ki, sem a vágyat, sem a varázst,
mint akinek a két keze,
és két lába is megkötött;
a gyászos büszkeségemmel,
várva csak a nagy biztatást,
mészárosként hajolva meg,
a dicsőséges tervek fölött.

Mint akinek minden szava
könnyes, és minden szava dúlt,
akitől a megújulást,
nem várják, és nem remélik;
nézve csak bamba képpel,
hogy el a pokol hogy szabadult,
úgy kortyolva fel a mérget,
egy szusszal és fenékig.

Állva csak a berendezett,
a végleges és kész színen,
nem is értve, hogy fel magam,
miért oldozom és mentem;
vizsgálgatva csak a kedvem,
az erőmet, és szívem,
kivert bikaként állva csak,
a porlandó szégyenemben.

Azt gondolva, hogy arcomhoz
hozzá, a nevetés nem tartozik,
mint akiben nincs önérzet,
azt gondolva, jól elvagyok;
kiegyezve a semmivel,
nem jutva el új harcokig,
kaján mosollyal nézve hogy,
a kezében fegyver ragyog.

Móritz Mátyás
2021. Április 30. Péntek
Budapest, Csepel

Szólj hozzá!