Elrendeltetett

Összes megtekintés: 56 

Gorombaságod már örökre tart,
és holnap eljön majd a pillanat,
mi végül óriás szelet kavar
itt lent a vén vadalmafák alatt?

Ki féli akkor égi üdvödet,
ki fogja még mohón a pártodat,
veled ki lesz, ki újra ünnepel,
s ki lesz, ki néked végül enni ad?

Azt gondolod, bolond szeszélyeid,
eltűrni még marad talán, ki majd
hajlandó lesz vakon kibírni itt
a semmiből könyöklő elmebajt?

De mert a sorsom úgy akarta azt,
hát én leszek ki melletted kitart.

“Elrendeltetett” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Figyelj Imre! Csak úgy barátilag, s a kedvemért!
    Írnál valami rosszabbnak minősíthető gondolatot!?.. 🙂 – mert ez e helyütt,
    ismét és ismét – a kutyafáját – nagyon ott van!
    Üdvözlettel: György

  2. Kedves Erzsébet! Egy igen szeszélyes, első haragú, de szerethető hölgyhöz írtam (ezek szerint nem túl sikerülten), aki mellett haláláig kitartottam…
    Barátsággal, Imre

  3. Kedves Imre, elgondolkotatott a vers. Meg nem tudtam fejteni kihez szól, ettől függetlenül tetszett.

    Azt gondolod, bolond szeszélyeid,
    eltűrni még marad talán, ki majd
    hajlandó lesz vakon kibírni itt
    a semmiből könyöklő elmebajt?

    Szép estét :Rzsike

Szólj hozzá!