Megérte

Összes megtekintés: 88 

Olyan nehéz a realitás,
az élet rövid, hamar lejár,
kellene még a hív lángolás,
magasra repülni, mint madár.

Szabadon szállni kék ég alatt,
lehúz a föld, amely oly nehéz,
életünk vége felé halad,
az ember a múltba visszanéz.

Elmereng egykori harcokon,
sikereken, eredményeken,
és mitagadás kudarcokon,
átküzdötte magát keményen.

Az ádáz harc bizton megmarad,
a küzdelemnek nincs még vége,
akkor sem, ha test, lélek fárad,
úgy kell majd menni, hogy megérte.

“Megérte” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Drága Rita!
    Mindenképp megérte! Hiszen a létezéssel más létezőkre való hatás következik be. Nincs olyan, hogy senkire nem gyakorol valami gondolatot, érzést, következményt valakinek a létezése, élete. Meghatározó lehet egy egy gondolat, vagy tett. Na, meg, ha valakinek gyereke van, hát akkor már megérte! …

  2. Kedves Rita!

    Most is remek verset hoztál! Gratulálok!
    Szeretem olvasni a verseidet és a novelláidat is. 🙂

    Szeretettel: Noémi🌹

  3. Kedves Rita !
    Az élet erő egyre kevesebb,belenyugodni mindenben
    mikor országunk egyre kisebb lett. A haza ma már a múlté
    fennmaradás a cél, a természet itél
    Szeretettel gratulálok versedhez
    Tibor

Szólj hozzá!