Emlékek

Amikor nem bírják már kezeid a nehéz súlyokat,
És lábaiddal nem taposod a fárasztó napokat,
Amikor hajad színe barnából őszbe vált,
Lelkedet majd emlékeid táplálják.

Körbefonják öregedő szíved,
Átölelnek, mint régen kicsiny gyermeked.
Ragaszkodnak hozzád, el ne engedd őket!
Mert egy életen át végig elkísérnek.

Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál,
Lesz, melyet örökre megtartanál.
Mindegyiknek megvan szívedben a helye.
Titkos kulccsal elzárva, elrejtve.

Volt olyan, mely marcangolt és szétszedett,
Volt, melytől vérzett a szíved.
Volt, hogy hálót font köréd és rabul ejtett.
Míg egy másik a boldogság szigetére repített.

De mindegyik a tiéd, az élettől kaptad.
Az utolsó pillanatodig veled tartanak.
Őrizd, jó szívvel gondolj vissza mindre,
Vigyázz, nehogy elveszítsd őket örökre!

“Emlékek” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Mária!

    Köszönöm kedves soraid!

    Szeretettel: Noémi☀️

  2. Kedves Noémi! Tetszéssel, szeretettel olvastam remek versed.
    Az olvasottsága is bizonyítja, nagyon szép sorokban írt,
    gondolatiságában is jó vers. Gratulálok.
    Mária

  3. Kedves Rita!

    Köszönöm szépen kedves soraid! 🙂

    Szeretettel: Noémi💐

  4. Kedves Erzsike!

    Köszönöm szépen! 🙂
    Örölük, hogy elolvastad versemet és tetszett. 🌹

    Szeretettel: Noémi

  5. Kedves Noémi, kellemes, kedves soraid elragadóak.

    Lesz olyan, melyet jó messzire fújnál,
    Lesz, melyet örökre megtartanál.
    Mindegyiknek megvan szívedben a helye.
    Titkos kulccsal elzárva, elrejtve.

    Gratulálok.Rzsike
    😍

Szólj hozzá!