Gúnyám nyomja, nem engem lelkem

Összes megtekintés: 28 

Ingem súlya nyomja lelkem,
pőrén állok alatta,
nesztelen.

Bőröm pírja ordít róla,
hányszor megfeslett,
kelletlen.

Hosszú ujjam simul rajta,
ráncos ruhámon vagy
testemen?

Hol a határ felvett gúnyám
és magam közt? A határ,
jeltelen.

Egybe olvad a kettő mit félek
és az egész egyben oly,
helytelen.

Majd új ruhám lesz! Fehér és,
tiszta! Tőled kapom.
Kedvesen.

“Gúnyám nyomja, nem engem lelkem” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!