Fényfolyam

Víztócsás utcakő
fényfolyam sárgáján,
szitál az esti csend
városunk utcáján.

Sötét kapualjban
megül most az Idő,
rozsdavörös házfal
múlt marta, fénytelen.

Hűlő esti csendben,
ablaknak kékjében
illan az esőcsepp
gyertyaláng fényében.

Cseppjei koppannak,
fény világlik távol,
arctalan alakok
lépnek ki a mából.

Fény felé sietnek
tisztuló fehérben,
hitetlenek hisznek
a fény erejében.

Hívogató távol
remegő ölében,
újra él a remény:
öröklét vésete.

Ferencsik Árpád: “Fényfelé” című festményének hatására írt versem

“Fényfolyam” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Marikám!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, olvastad versemet.
    Ölellek szeretettel: Klári💗

  2. Nagyon SZÉP-re írt versed szeretettel olvastam. Ritmusos, remek alkotás.
    Nem ismerem a festményt, de rá fogok keresni.
    Szeretettel: Mária

  3. Drága Magdikám!
    Köszönöm megtisztelő figyelmedet! Igyekszem én is viszonozni!
    Most kevésbé van időm, talán a következő hónapokban újra “visszatérek”!
    Ölelésem: Klári❤️

  4. Kedves Rita! Köszönöm soraidat! Nincs túl sok időm, ezért ritkán tudok az oldalon időt tölteni, talán majd a nyáron. Hálás vagyok, hogy mindig ellátogatsz verseimhez, köszönöm Neked. Ölellek nagy-nagy szeretettel: Klári❤️

  5. Dràga Klárika!

    Nagy tetszéssel és szeretettel olvastam csodálatos ritmusos versedet, köszönöm az élmenyt.
    Szavakkal sikerűlt életre keltened a fényt. Rákerestem a művés kepeire, nagyon tetszettek.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi🌷

  6. Kedves Klári!

    Örülök, hogy itt vagy. Nagyon hangulatos lett a versed. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!