De lennék én…

Én vagyok az… Itten, én!
De lennék én fenomén?
Ez bizony, nem csak az én vágyam,
Sok ember lenne benne társam…

Ezt a sors, persze keveseknek adja meg,
A többség, marad maga szintjén, a tömeg…
Tömegnek lenni, vajh jó-e?
Ha nincs más, ezt kell élnie…

A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol,
Mi lesz holnap, holnap után, a jövőben… úgy marcangol.
Bármi lehetnék, és az lenne nekem az új élet,
Ha minden marad… a hétköznap úgyis folyó élet.

Vecsés, 2014. február 19. – Kustra Ferenc József

“De lennék én…” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Szép a jó irányú töekvés, sokan beletörnek,míg elérik, vagy soha el nem érik.
    Soha ne nézd a másét,amit magadbol kihozol az az ajándék
    Jó volt olvasni versedet, gratulálok
    Tibor

Szólj hozzá!