Éjféli gondolatok

Éjféli gondolatok

Éjféli gondolatok
Rohannak a házban.
Meg-megállnak kis szobákban,
És várnak, várnak, csendesen
Az éjszakában.
Nem tudom elkerülni őket,
Fojtogatnak, könnyek közé
Löknek, le, le
A jövő múltba.
Mert hát egyszer boldog voltam.
Most is lennék, ha úgy lenne.
De hiányt érzek, szörnyű hiányt;
Megöl minden, minden este.
A fényt várom már évek óta,
Hogy végre tudjak értékelni;
Mi van nekem, mi nekem járt,
Attól legyek boldog, végre!
Múlt és jövő között élek,
Imádkozom, jöjjön csoda.
Mert minden, minden éjen érzem:
Magány; üres, sötét szoba.

Elszakadnék, más lennék már,
Itt hagynám a múlt éveket.
Függetlenség, kezdet; élném,
De gyermekkor,
Mi lesz veled?
Elvesztelek. Örökre.
És mindent, ami voltam akkor.
Minden napot, órát, percet,
Minden mosolyt.
Mindent.
És fáj, hogy ezt érzem.
Hogy máshol lennék boldog.
Talán ezek itt az utolsó évek,
Mégsem becsülöm meg.

De mit is tennék?
Könnyek vihara, 20 év.
Otthon, máshol,
Szerelem.
Nyugodt hajnal, ölelj át!
Legyél Te az életem!