Hosszú lábú fehér gólya
feleségét táncra hívta,
fél lábon urasan meghajolt,
kedvese előtt így pózolt.
Felesége Gólya Róza,
pukedlizett gólya módra,
szárnyát nyújtotta férjének,
a tóban békák zenéltek.
Kuruttyoltak dallamosan,
egyik másik fel-fel horkant,
zeneiskolába nem jártak,
össze-vissza daloltak.
Gólyapárt ez nem zavarta,
lábuk járt a muzsikára,
a fűben ha étket láttak,
komótosan lehajoltak.
Szerette egymást a gólyapár,
fészkükben két gólya vár,
lassan rótták a táncukat,
majd megetették fiókáikat.
Aztán arra gondoltak,
babát visznek a szomszédnak,
házuk felett szálldogáltak,
csőrükben pólyát hoztak.
Nem is egyet vittek nekik,
gólyapár, ha kedveskedik,
ikerpárt kaptak ajándékba,
hadd örüljön papa, mama.
Eddig tartott kis mesém,
gólyák tánca véget ért,
öröm a gyermek a családban,
mosolygó szemek a világban.
Köszönöm szépen Rita a véleményed. Unokám kérésére írtam ezt a verset és magam is jól szórakoztam az írása közben.
Üdvözletem: Melinda
„öröm a gyermek a családban,
mosolygó szemek a világban.”
Ez nagyon bájos volt, kedves, aranyos. Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹