Gólyák tánca

Hosszú lábú fehér gólya
feleségét táncra hívta,
fél lábon urasan meghajolt,
kedvese előtt így pózolt.

Felesége Gólya Róza,
pukedlizett gólya módra,
szárnyát nyújtotta férjének,
a tóban békák zenéltek.

Kuruttyoltak dallamosan,
egyik másik fel-fel horkant,
zeneiskolába nem jártak,
össze-vissza daloltak.

Gólyapárt ez nem zavarta,
lábuk járt a muzsikára,
a fűben ha étket láttak,
komótosan lehajoltak.

Szerette egymást a gólyapár,
fészkükben két gólya vár,
lassan rótták a táncukat,
majd megetették fiókáikat.

Aztán arra gondoltak,
babát visznek a szomszédnak,
házuk felett szálldogáltak,
csőrükben pólyát hoztak.

Nem is egyet vittek nekik,
gólyapár, ha kedveskedik,
ikerpárt kaptak ajándékba,
hadd örüljön papa, mama.

Eddig tartott kis mesém,
gólyák tánca véget ért,
öröm a gyermek a családban,
mosolygó szemek a világban.

“Gólyák tánca” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen Rita a véleményed. Unokám kérésére írtam ezt a verset és magam is jól szórakoztam az írása közben.
    Üdvözletem: Melinda

  2. „öröm a gyermek a családban,
    mosolygó szemek a világban.”

    Ez nagyon bájos volt, kedves, aranyos. Tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!