Lezárva

Lezárva

Mint meder nélküli folyó.
Árad-csak árad bennem
a fájdalom, a lélek gyötrődése
kitörni készül, a megfeneklett
értelem nem épít neki gátat,
s míg tíz körömmel kapaszkodik
belém a bénító érzelem,
a tépett arcú csendben
lyukat vág a szív robaja-
repedezett pitvarának faláról
vésett emlékek porladó ikonjai
az enyészet urnájába hullnak-
örökre lezárva a múltat.

Cobblah Ilona

“Lezárva” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Ilona!
    Ne keseregj!
    A bezártság, a rossz idő hat az ember hangulatára.
    Szomorú, szép versedhez gratulálok!
    Ölellek szeretettel:
    Marica

  2. “az enyészet urnájába hullnak-
    örökre lezárva a múltat.”

    Ha rossz volt, akkor jó lezárni, de ha szép volt, akkor érdemes emlékezni rá.

    Szeretettel: Rita🌹

Szólj hozzá!