Lezárva
Mint meder nélküli folyó.
Árad-csak árad bennem
a fájdalom, a lélek gyötrődése
kitörni készül, a megfeneklett
értelem nem épít neki gátat,
s míg tíz körömmel kapaszkodik
belém a bénító érzelem,
a tépett arcú csendben
lyukat vág a szív robaja-
repedezett pitvarának faláról
vésett emlékek porladó ikonjai
az enyészet urnájába hullnak-
örökre lezárva a múltat.
Cobblah Ilona
Kedves Ilona!
Ne keseregj!
A bezártság, a rossz idő hat az ember hangulatára.
Szomorú, szép versedhez gratulálok!
Ölellek szeretettel:
Marica
“az enyészet urnájába hullnak-
örökre lezárva a múltat.”
Ha rossz volt, akkor jó lezárni, de ha szép volt, akkor érdemes emlékezni rá.
Szeretettel: Rita🌹