A te arcod

A te arcod

A te arcod
éltet engem,
a te arcod
simogató, gondoskodó,
a te arcod
tükör az arcomban.

A te arcod
ezer mozdulat,
mert benne rejlik
agy szülte érzés, gondolat,
működik; miként
gépek által vezérelt technika.

A te arcod
érzékek birodalma:
„Csukd be a szemed,
nyisd ki a szád”;
úgyis hallasz, érzel,
lelkembe látsz.

A te arcod
selymes, puha,
a te arcod
csillogó szempár titka.

A te arcod
az enyémbe néz,
szempilláidon megpihen
könny és nevetés;
bőröd íze sós,
Édes, mint a méz.

A te arcod
illatok szelíd kertje,
a te arcod
hangok táncával teli.

A te arcod,
a te arcod
nyitott a világra;
magába szívja illatok
kavalkádját,
hangok lassú áradását.

A te arcod
millió aranyló selyemszál,
a te arcod
leheletem lecsapódása.

A te arcod
egészen tökéletes;
puha borzongás,
a szám párja ő,
benne működik
a túlélés maga.

A te arcod
játékos, fürkésző,
a te arcod
számomra az erő.

A te arcod
örökké bennem él,
a te arcod
nem tudom meddig az enyém;
de amíg élek, reám ragyog.

Miskolc, 2000. október. 1.

“A te arcod” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!