Vallomás
Repülök egy másik létbe,
mikor karjaid átfonnak…
s szenvedélyes – égig szökött,
leírhatatlan érzésekből szövött,
gyönyör gyöngyszemekből
láncot fűzök – mely fogva tart…
S e szerelmet teremtő pillanatban,
mely szétárad a testben, az agyban,
eggyé válunk, mint szivárvány íve,
s én halkan vésem a vak éj fölött
dobbanó szívbe – veled mindörökre.
Cobblah Ilona
Kedves Zsófika és Rita , köszönöm szavaitokat
szeretettel Ilona
Kedves Ilona!
Gyönyörű szép kedves Ilona. Leirtad a leírhatatlant. Igen ilyen a szerelem amikor kibontakozott.
Szeretettel gratulálok, Zsófi.
“eggyé válunk, mint szivárvány íve,
s én halkan vésem a vak éj fölött
dobbanó szívbe – veled mindörökre.”
Nagyon szép szerelmes vallomás.
Szeretettel: Rita🌹