fázom

eljött az éjszaka régen
s nem akar kelni a hajnal
a holdat sem látom az égen
tán valahol távol játszik a nappal
fekete szobámban még pislákol lángom
falamra rajzol egy vakító szempárt mi táncol
lázban ég testem de mégis úgy fázom jaj fázom
várom hogy magával rántson az utolsó álmom már látom
fújd el a lángom mi csak magában remeg – röpke boldogságom
egymagam mennék hol nincs már se hideg se meleg se álmodozásom

“fázom” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Szólj hozzá!