TE, MEG ÉN

TE, MEG ÉN

Valamikor réges-régen
amikor még alig voltál
kicsi házunk melegében
karjaimban lovagoltál

Fény ölelte nagy-szobánkban
táncot jártunk Te meg én
köszöntve derűs reggelünk
madár dalolt kertünk füvén

Nem tudhatta az a madár
hogy a sorsunk merre téved
hogy a tavasz elmegy tőlünk
és az élet elfut véled

És az élet gyorsan futott
kicsi házunk alig látszik
tavaszunkból tél közel lett
kicsi házban csend tanyázik

Itt más a ház és más a fű
más madarak mást dalolnak
a nap is másként süt le rám
s nincs már kivel táncot járjak

“TE, MEG ÉN” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!