Levél Nagyapáimnak

Úgy szégyellem, de most
a háttérbe kerültetek,
pedig a szívemben őrizlek
benneteket, drága nagyapáim.
Most mégis hozzátok fordulok.
Igazán szeretettek, és ismertetek,
s talán éreztétek is,
hogy mennyire érzékeny
lélek voltam kisgyermekként.
Felnőtté válásom
idején sem változott.
Az életemet inkább mondanám
keserűnek, mint édesnek.
Tudjátok, anya ismét beteg lett.
Lelkem mélyén gyötrődőm,
szívemben mérhetetlen
fájdalmat érzek.
Odafentről, az Égi országból,
kérlek vezessétek útját
a nehéz időkben.
Kérlek vigyázzatok rá,
hogy még velem maradhasson.
Biztosan látjátok min megy keresztül.
Kérlek, adjatok neki sok erőt,
hogy elviselje a szenvedést.
Csókollak, s szeretlek
benneteket mindörökké.
Köszönöm nektek azt a
mély ragaszkodást,
amit ma is érzek,
ha rátok gondolok.
Hiányotokat nem lehet megszokni.
Nemsokára újra együtt leszünk.
2021. május 13.

“Levél Nagyapáimnak” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. A holtak segítségére számít a vers, a szeretet nevében. A két dimenzió világa nem tudni kötődik e igazán egymáshoz, de az ebben való hit reménysugár lehet. Bár szerintem a holtak az ottani létben, az élők pedig itt segíthetnek egymáson, amit gyakorta meg is tesznek. Most te, a drága, eltávozott nagyapákat szólítod, míg édesanyádnak egyéb emberek segítenek talán itt az élők között. Megható szeretet sugárzik a témán át. Az olvasó nem tehet mást, csak mielőbbi gyógyulást, illetve a helyzet javulását kívánja.

Szólj hozzá!