Amikor nem őszinte

Amikor nem őszinte

Neked írom félve…
Még vissza-vissza hoz egy régi perc,
minden lélegzetem fájdalmas sóhajtás
az égre – lehunyt pilláim mögött
az emléked bolyong,
nem hatol rajta át a napkorong.
Elengedlek.
Mert nem látom szemedben
őszintén ragyogni a lázat,
s míg olcsó szerelemről beszélsz –
a lelkemben bimbózó érzelem
lángoló szirmai lehullnak,
az esélytelenség sötét vermében
fénytelenül vergődve – kihunynak.
Temetve a múltat.
Lassan álomba sírja magát a vágy.
Utolsó csókod még megbújt
valahol ajkamon…
Tudatomban feltörsz újra,
s én halkan mormolok érted egy imát.

Cobblah Ilona

“Amikor nem őszinte” bejegyzéshez 15 hozzászólás

  1. Kedves Ilona! Az elengedés fájdalmas, de egyszersmind felszabadító érzés is.
    Én “tudom” a bűvös szót, és tapasztalataim alapján igaznak is hiszem, valamilyen ezoterikus cikkben olvastam, akkor, amikor nagy szükségem lett volna vígasztalásra. Akkor nem hittem benne. Ma már tudom, igaz. A bűvös szó: “Elmúlik”… És tényleg.
    S azt is tudjuk, visszajön az, akit elengedtünk, ha már eleget tapasztalt, ha nem jön vissza, nem ő volt az igazi…
    Lehet, hogy ezek közhelyek, de van bennük igazság.
    Versedhez szívvel gratulálok:Erzsi

  2. Kedves Tóth Györgyné , köszönöm a figyelmed
    Szeretettel Ilona

  3. Kedves Kendi Csenge , köszönöm szépen a látogatást , szavaidat
    Üdvözlettel Ilona

  4. Kedves Siposné Marica, köszönöm, hogy nálam jártál
    Szeretettel Ilona

  5. Szaip Istvánné köszönöm szépen méltató szavaidat
    Szeretettel Ilona

  6. Szép vers, gyönyörű képekkel!

    Gratulálok!🌹

    Lajos

  7. “míg olcsó szerelemről beszélsz –
    a lelkemben bimbózó érzelem
    lángoló szirmai lehullnak,”

    Tetszéssel és szeretettel olvastam, igényes, szép soraid.

    Rita🌹

Szólj hozzá!