Erdei úton reccsenő faág,
nesztelen léptem halkuló visszhangja,
zöld erdő mélyén cserfes kispatak,
töri a csendet madarak víg dala.
Suttognak a fák, lombok közt
nap ragyog.
Mesél az erdő…
– én csendben vagyok. –
“Erdő csendje” bejegyzéshez 2 hozzászólás
Szólj hozzá!
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Elgondolkodtató vers, az utolsó, zárósora miatt. Tetszik.
Hangulatos, kedves verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita🌹