Érezd

Fáradtnak látszol
bújj ki a mából
holnap is várlak
szép tünemény,

Ne hagyd hogy álmod
elvigye vágyad
jöjj ki a napra
érjen a fény.

Tested a drága
friss puha ágyba
mosolyod látva
kéj heve kél,

Hajad a légben
susog a szélben
elkapni félem
mit is beszél.

Szemednek kékje
villámként sújt le
földre taszítja
azt aki fél,

Féltem a lépted
múlik az élet
érezned kell
nincs semmi veszély.

S ha mindennek vége
szállunk az égbe
ott fogunk élni
csak te meg én.

“Érezd” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm Hölgyek a kedves hozzászólásokat! Megtisztelő!
    Valamint köszönet mindazoknak, kik felém jártak, olvastak!

    Örülök Kitti, hogy ennyi mindent megláttál kis gondolatomban, amit én nem!
    Nem szoktam betartani a szabályokat, aminek oka talán az lehet, hogy magam
    is szabálytalan vagyok tökéletlenségemben – jön egy gondolat és leírom, ha leírom.🙂🌼

  2. Jó volt olvasni ritmusos, igen szépen megszerkesztett versed. Sok Adoniszi sorral gyönyörködtet a téma, ami a gyöngéd szerelem és aggódás hangján szólal meg. Záró sora egyértelművé teszi az összetartozás tényét. Versedben a vágy, az aggódás, a tisztelet és szerelem hangja egyenrangú társként vonul végig. Szerkezete 5-5-5-4 szótagszámban váltakozó, kivéve az utolsó két versszakot, érdemes lenne rendezni ott is, hogy teljesen szabályos legyen. Bár a versszakok rímei sem azonosak, így akár mindegy is a sorokban megbújó szótagszám, hiszen pergő, ritmusos és nagyon szép a vers!

Szólj hozzá!