A szemét
Egy személy kirakta a szemetét
tudván, szállítják a hulladékát,
igaz, bő hét annak időpontja,
ha a szél addig el nem hordja.
Jött a szomszéd, kinek útjában volt,
majd visszahordta, vélte, jó lesz ott.
Jött a tulaj, átrakta új helyre,
korholta az elkövetőt rendre.
Eljött a lomtalanítás napja,
addig bizony a szemét gyűlt lassan,
titokban hordták garázsom mellé,
a szemétdombon már lett száz szemét.
Kocsira rakták a nemes szállítók,
jó kedvünk lehetne már szárnyaló,
ott hagytak két tévét szép emlékbe,
nézhetjük adás nélkül kedvünkre.
A Sárberki utca tizenhatnál
várjuk a megmentőt és a csodát,
mert két szemét ismét vonz százat ám,
a jó magyarok ezt is megszokták.