Az első szerelem

Az első szerelem…

Az első szerelem ábrándozás,
mégis utolsó napodig elkísér,
szíved össze-vissza kalapált,
e csoda volt mégis a valóság.

Mindig, mindenkinek, más volt az élmény,
nem találkoztunk vele, ez nem kérvény,
bíz’ derült égből jött villámcsapás,
talán fellegekben is jártunk már.

A titok, melyet magunkban hordtunk,
akkortájt zsongott szívünk, agyunk,
tudtuk, éreztük, hogy ez nem lehet más,
tán szerelem, de ez volt a boldogság.

Meglátni, hangját, mosolyát fogadni,
szőkeségét messziről várni, vágyni,
nem tudni, ez az érzés mire való,
akkor azt sem, hogyan folytatható.

Mint kis kamasz, rajongással maradtam,
míg ő hamar vonzóvá, éretté virult,
iskolából már nem kellett haza kísérni,
a szép reményeket betakarta a múlt.