Vonzásodban

Vonzásodban

Hallod e…?
mikor a reggel tiszta kékjében
madarak egymást keresik énekükkel.
Látod e…?
hogy tétován szálló gondolataim
arcodat rajzolják szívembe,
hogy a távolság hasít
lelkemből darabot,
mely csatlakozna a tiédhez,
míg veled nem vagyok.
De nem tudod…
hogy árnyék borul napjaimra,
s éjszakánként – színüket vesztett
álmokban, e vergődő érzelmet
a bizonytalanság hálója fogva tartja.
Pedig egy szó, egy ölelés elringatna,
s e két lélek a szívben zengő harmóniában,
örök táncba fonódna.

Cobblah Ilona

“Vonzásodban” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat…
    Szeretettel
    Ilona

  2. Szép vágyódás-kifejezés ez a vers.

  3. “Pedig egy szó, egy ölelés elringatna,
    s e két lélek a szívben zengő harmóniában,
    örök táncba fonódna.”

    Meghitt, szép sorok.

    Tetszéssel és szeretettel: Rita🌹

  4. Kedves Ilona!
    Gyönyörű, vágyakozó vallomás a versed!
    Tetszéssel olvastam, szívből gratulálok remek költeményedhez!
    Szeretettel: Margit ❤️🌷

Szólj hozzá!