már ne…

hozzám már ne gyere s ne vegyél virágot
ő is egy semmi lett szívétől megfosztott
amerre itt nézel csak önmagad láthatod
elkéstél te azzal ki most lett a hiányod
de ha mégis arra gondolnál néha
ki teérted sosem volt léha
élessz fel egy mécsest
lángjában meglátod
sírhalmokba rejtett
veszendő világod

“már ne…” bejegyzéshez 4 hozzászólás

Szólj hozzá!