Gondolatok a tengerparton

Gondolatok a tengerparton

Ülök tengerpartom,nézem hullámokat,
ismeretlen mélységek,beszélni tudnának.
Bölcsőnk ahonnan minden élet keletkezett,
ahová rengetegen temetkeztek….

Régóta hajózzák ezt hatalmas víztömeget,
háborúk mártírjává vált nagyon sok élet.
Mikor felbőszül nagy viharok pusztító ereje,
holdunknak kiismerhetetlen szezsélye.

Mikor hullámai felcsapnak magasba gyönyörű
halványzöld szinek változata, amit a nap
átvilágít,csillogó fénysugárba,monoton ritmusa,
felvisz hullámok tetjére, robajjal zúdúl mélybe.

Földünk tengerei külömböző nevekkel,ilyesztő
mélységek síri csendjével,magához ölel,
Hatalmas erővel húz le, ismeretlen mélybe,
ahol egy csodálatos,új világ tárúl elédbe.

Mélysége nem látott kincseket tartalmaz,
hal és növény élteti,az azt óhajtókat….
Hullámaibol áramot fejlesztenek, hogy…..
segítsék az egyre szaporodó, emberiséget.

KIk nem jó szívvel kezelik természet kincseit,
káros anyagokkal tellítik tenger vizeit…..
Bölcsőnktől napjainkig felismerni alig lehet,
amiböl ez a hatalmas vikágunk keletkezett !

Ágoston Tibor