Tavaszi anzix (A gyönyörű, jóságos Klaudiának)

Megosztás Nyomtatás 186 megtekintés 2 hozzászólás Kategória: Beküldött versek Szerző:

Előhang
“Verssorok között szaladnak a percek
hűs papírháton szavak lelke serceg”

Tavaszi anzix
(A gyönyörű, jóságos Klaudiának)

Melegen ölel át a tavaszi napsugár,
tiszta fénnyel kékre mossa az égi vásznat,
nem is bánom, hogy mennyire szeles, csapodár
ha fülembe madárdal dallamai másznak.

Úgy jött a tavasz ahogy mindig jönni szokott,
oly’ szép a világ most, talán meghalni se kár.
A tél csípős éle mára végleg megkopott,
kertek alatt leskel már a sárga szemű nyár.

Add a kezedet, hogy puha melegén
elfáradt vén szívem otthont találjon
mert a tavasz önmagában nem elég,

jöjj, repülj velem könnyű angyalszárnyon…
A föld felett és a csillagok alatt
majd elringatnak a kék holdsugarak.

’21 április 22.

“Tavaszi anzix (A gyönyörű, jóságos Klaudiának)” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Köszönöm Rita töretlen kedvedet írásaim olvasása terén.
    Köszönöm a mindig (most különösképpen) bölcs és hozzáértő megszólalásaidat.

    Kezedet csókolom:

    😊riston 🌞💝🌻🌼🌷

  2. “jöjj, repülj velem könnyű angyalszárnyon…
    A föld felett és a csillagok alatt
    majd elringatnak a kék holdsugarak.”

    Kedves, kellemes, szép gondolataid tetszéssel olvastam.

    Szeretettel: Rita💐

Szólj hozzá!