Létünk
Az univerzumban semmik vagyunk,
felkap a forgószél mind el szállunk.
Születtünk egykor mint apró porszem,
szívükben bimbózott vad szerelem.
Bölcső mi ringatott elkorhadt rég,
hitted, hogy a világ tágulhat még.
Vágyaink szárnyán, oly jó repülni,
messzire szállni és álmodozni.
Ember ki elindult, Holdon is járt,
az élet egykor sok ajtót kitárt.
Fegyvertől, méregtől, sokan halnak,
ha robban a bomba, fejek hullnak.
Álmok mik születtek, messze szállnak,
a zúgó harangok érted szólnak.
Porfelhő kavarog nincs már esély,
voltál, aki voltál, semmi lettél.
Drága Icuká!
Elgondolkodtam azon milyen szép lehenne, ha mindenki csak a jóra törekedne, hiszen olyan rövid az élet, nem kellene háborúzni, gyűlölködni.
Sok szeretettel, nagy öleléssel köszönöm hogy olvastad versemet és kedves szavaidat,
Magdi🌷🌻
Drága Magdika!
Nagyon elmélyültem a versed gondolatiságában. Az univerzumban semmik vagyunk, és e rövid földi életünkben mennyit ártunk egymásnak. Miért nem tudjuk ezt valahogy másképp, emberhez méltóan, szeretetben és megértésben? Számomra a mai napig talány.
Sok szeretettel gratulálok, nagyon jó vers. ölellek: Icu🌹
Kedves Kitti!
Szomoru ez a világ amit az ember teremt magának, amikor olyan szép lenne bekében, szeretetben élni,
gyűlölet és harag nélkül. Mit ér a harc, a küzdelem, ha eljön az idő úgyis itt kelll hagyni ezt a főldi létet.
Sok szeretettel köszönöm, hogy olvastad versemet és a hozzáírt értékes véleményedet.
Szerető öleléssel, Magdi
🌷🥀
Kedves Kankalin!
Bár rövid az élet ezért fontos elgondolkodni azon, hogy mit hagyunk magunk után, ha elmegyünk.
Hálásan köszönöm látogatásodat, aminek mindíg nagyon örülök és kedves szavaidat.
Sok szeretettel, Magdi
🥀🌷
Drága Magdika! Versedben ott szerepel a hiába valóság ténye is. A születéstől a halálig alig telik el az univerzumban egy pillanat és mégis, mennyit ártunk egymásnak, a világnak háborúkkal, viszályokkal, teóriákkal, amikben nincs egyetértés. Közben pedig mind semmik leszünk és teljesen értelmetlenül küzdöttünk bizonyos elvekért. Ott van a versedben szinte minden, az érzések, a szerelmek és gyümölcsei, amik mind lényegtelenné válnak majd, ahogy az idő halad és a gyermeki tisztaság eltűnik abban a mocsoktengerben, amit körénk hordott az …idő.
Jól elidőztem ennél a versednél, és elszomorít az a valóság, ami sugárzik belőle. Szeretettel ölellek.🌍🌺
Kedves Magdi,
elgondolkodtam a verseden, mert egyszer valóban eltűnünk.
Hogy mi marad utánunk, az rajtunk is múlik. Itt nem csak az írásra gondolok.
Életünk során sok nyomot hagyunk, akkor még nem tudjuk, hogy kitörölhetetlenek-e, majd az idő eldönti.
Amíg élünk, addig vannak lehetőségek, remények és álmok, melyeket valóra lehet váltani.
Engem ösztönzöl soraiddal.
Köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin 🌺
Kedves Évi!
Sok szeretettel köszönöm látogatásodat és hozzáírt megértő szavaidat.
Sok szeretettel,
Magdi🌾💐🥀
Kedves Magdika! Szépen végig vezetted az emberi lét állomásait. Apró porszemek vagyunk a mindenségben, és mekkora drámákat él meg az ember, milyen érzelmeket képes átélni, átérezni, amelyek szinte a hegyet is kimozgatják helyéből. Szeretettel gratulálok versedhez! Éva
Drága Klárika!
Nagyon szépen köszönöm latogatásodat és kedves szavaidat.
Sok szetetettel,
Magdi🌷🥀💐
Kedves Marika!
Sok szeretettel köszönöm versem olvasását és elismerő szavaidat.
Magdi🌷🥀
Múlandó a létünk…- és a végén semmivé lesz,
való igaz drága Magdikám.
Versedhez szeretettel gratulálok:
Klári
Szeretettel olvastam kifejező, jól megírt versedet.
Mária
Kedves Rita!
Sok szeretettel köszönöm figyelmedet és kedves szavaidat.
Magdi🌷
“voltál, aki voltál, semmi lettél.”
Porból lettünk, porrá válunk. Így igaz. Az emlékünk él az utódainkban és a génjeink is, amit átadtunk.
Szeretettel: Rita🌹