Ódon ház

Ódon ház falára pókhálót szőtt a
magány.
Múltról mesélnek még e régi falak
talán.

Bár meglehet, hogy feledésbe merült
minden.
És nincs nekem se többé szép emlékem,
kincsem.

Hiszen, mi szép volt egykoron az úgy fáj
ma már.
Minden nagyon messze jár, fedi homály,
talány.

Pókháló a valóság, élnek a vén
falak.
Valaki elköltözött, de a szekér
halad.

“Ódon ház” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves RIta !

    ” A szekér halad ” nagyon gyorsan, minden ami szép és érték volt,
    ma már sutba van. Szomorú világ ez !
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

Szólj hozzá!