Ódon ház

Ódon ház falára pókhálót szőtt a
magány.
Múltról mesélnek még e régi falak
talán.

Bár meglehet, hogy feledésbe merült
minden.
És nincs nekem se többé szép emlékem,
kincsem.

Hiszen, mi szép volt egykoron az úgy fáj
ma már.
Minden nagyon messze jár, fedi homály,
talány.

Pókháló a valóság, élnek a vén
falak.
Valaki elköltözött, de a szekér
halad.

“Ódon ház” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Bizony, múlik az idő, kedves Rita.
    Mostanában meg még sokkal gyorsabban, mint régen.
    Szomorúságában is szép versedhez szívből gratulálok:
    Erzsi

  2. Kedves RIta !

    ” A szekér halad ” nagyon gyorsan, minden ami szép és érték volt,
    ma már sutba van. Szomorú világ ez !
    Szeretettel olvastalak
    Tibor

  3. Kedves Rita! Külön magyarázatra nem szorul versed. Nagyon
    SZÉP! Szeretettel gratulálok.

  4. Kedves Rita!

    Gyönyörű szép, megható versedhez gratulálok!

    Szeretettel: Noémi
    🌹

  5. Kedves Rita!

    Milyen igaz minden szavad. Nagyon tetszik, gratulálok!
    Szeretettel:
    Zsuzsa

Szólj hozzá!