Jobb így!

Az ajtó bezárult. Végleg!
Akit szerettél, elment.

Pedig voltál kedvéért vigasz,
mikor kellett, bátorítottad.
Tűz voltál, cserébe vizet kaptál.
Édes csókjai után őrülten vágyódtál.
Őszinte ölelést tőle? Sosem kaptál.
Voltál kedvéért néma csend, hallgatag,
véleményed magadban tartottad.
Mikor látni kívánt ott voltál.
S mikor te őt? Nem számított már.
Milyen kár, hogy boldognak akkor láttad,
mikor drága ajándékokkal halmoztad.
S bár bántó volt lelkednek majd minden szava,
ki tudja miért, marasztalt szíved hangja.
Hányszor húztad arcodra a mosoly álarcát,
mert nem akartad hinni, hogy lassan belefáradtál.

Pedig nem volt ez más, csupán egyoldalú kapcsolat,
melyben egy nem voltál csak, ÖNMAGAD….

Nagy Noémi
2021.06.05.

“Jobb így!” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!