Jutalomjáték elmaradt

Jutalomjáték elmaradt,
egyedül fázom a fák alatt,
takaróm betakar teljesen,
nem ölel át a kedvesem.

Bolyongok magamban céltalan,
olykor a lélek lakatlan,
hiába süt a Nap hétágra,
botladozom bénázva.

Oly szép a világ, csodálom,
bár teljesülne az álmom,
élni békében szeretnék,
ölelő karodba repülnék.

Talán majd egyszer valaha,
rám találsz a vadonban,
prérifarkas vagyok rég,
társ nélkül élek én.

“Jutalomjáték elmaradt” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Köszönöm, hogy olvastad versemet. Hogy tetszik is, annak pedig nagyon örülök.
    Szeretettel: Melinda

Szólj hozzá!