Szívzörej

Összes megtekintés: 88 

Kétéves lett a lányom lánya, Fanni,
arcán mosoly, hajában tünde lokni,
fél éve már, hogy nála jártam, annyi
tiltás között nehéz volt látogatni.

Szaladt a csöppnyi lány a széles úton,
kezét felém de boldogan kitárta,
én is karom felé mohón kinyújtom,
fel is kapom szívét szívembe zárva.

Szememből csordogál a néma könnyem,
de édes annak most a számban íze,
ölelhetem magamhoz végre kincsem,
remélem így lesz már ez mindörökre.

De hát a kór azóta egyre támad,
nem láttam én oly rég az unokámat.

“Szívzörej” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Kedves Imre,
    felemelő volt találkozni soraiddal; végtelen szeretet sugárzik belőlük.
    Bájos az unokád, szinte magam előtt látom, annyira láttató képet festettél róla.
    Azt kívánom neked, hogy minél többször magadhoz ölelhesd!
    Szép vers, meghatóan tiszta.
    Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂

    Szeretettel: Kankalin

Szólj hozzá!